Napjainkban témává vált a kétnyelvûség, mégis valahogy a legtöbb esetben a magyar nyelv megjelenítése a publikus terekben sajátságosan alakul: kevesebb információt tartalmaz, kisebb karakterekkel van feltüntetve, sok esetben megelôzi az angol vagy más nemzetközi nyelvek (példa erre a magyar tulajdonban lévô bank OTP-pénzautomatája).
A privát szférán kívül a magyar anyanyelvhasználat kissé véletlenszerû, ha mégis valamiféle trendet próbálnának keresni, akkor azt is mondhatnák, hogy a magyar nyelvhasználat a román nyelvhasználattal összehasonlítva valamiféle “megtûrt” nyelv jelleget öltött ebben a “multikulturális” városban.
Az üzleti berkekben majdhogynem a multikulturalitásra oly NEM jellemzô egynyelvûség dominál, kivételt Marosvásárhelyen csak három-négy pékség és mészárszék üzletlánc esetében fedezhetünk fel. A szuper-, hipermarketek is megelégszenek a különbözô árucikkeket tartalmazó osztályok kétnyelvû megjelenítésével (amelyeket egyébként Borbély László képviselô úr a választási kampány során külön dicséretben részesített), az áruk kizárólag egynyelvûek, nem csoda, ha a becses vásárló megvásárolhatja a magyar ajkú hentes által kínált “csáfát” (magyarul torja).
A közintézmények szintjén az utóbbi idôben felkerültek az épületek homlokzatára az adott intézmények magyar megnevezései, fôként a megyei tanács alárendeltségébe tartozó intézményekre. Vannak azonban esetek, amikor a csekélyke és nem valós “kétnyelvûség” terén határozott visszaesés történt, pl. Vízügyi Igazgatóság, Munkaügyi Igazgatóság, ahol a már kint lévô kétnyelvû táblákat visszacserélték kizárólag román nyelvûekre.
Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a kétnyelvûség megjelenítése nem egyes magyar ajkú vezetôk “magánakciója”, hanem az anyanyelvhasználati jogunk minimális gyakorlása, a magyar feliratokat, magyar nyelven történô ügyintézést (írásban és szóban egyaránt) törvények biztosítják Romániában, olyan jogok ezek, amelyek elôsegítették az ország csatlakozását a nagy multikulturalitás többnyelvû családjához.
Fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy az intézmény nevének kétnyelvû megjelenítése még nem jelent nyelvi jogokkal való élést, sem valódi kétnyelvûséget. Az ide vonatkozó törvény is közérdekû hirdetésekrôl beszél, amely felölel minden információt, táblát, hirdetést, amely a polgárokkal való hatékony kommunikációt biztosíthatja. Idézem a 2001/215-ös Helyi Közigazgatási Törvény erre vonatkozó cikkelyét (76/4):
“A helyi közigazgatási hatóságoknak biztosítaniuk kell a helységek és a fennhatóságuk alatt levô közintézmények nevének, valamint a közérdekû hirdetéseknek az illetô kisebbséghez tartozó állampolgárok anyanyelvén való feliratozását illetve kifüggesztését is, a (2) bekezdésben elôírt feltételek között.”
Intézményvezetôink megelégednek azzal (ha egyáltalán ezt is megteszik), hogy a kétnyelvû táblák kitételével kipipálják a kétnyelvûséget, egy remek példa erre Illés Ildikó Maros megyei fôtanfelügyelô-helyettes asszony nyilatkozata, aki a Maros Megyei Tanfelügyelôség homlokzatára kifüggesztett kétnyelvû táblával megoldottnak tekinti az intézmény kétnyelvûségét. (Zi de zi, 2009. február 09.)
Sajnos, a civil szférában sem jobb a helyzet. A legtöbb közös (román–magyar) civil és/vagy sportrendezvényen a magyar szervezôk “el-felejtenek” magyarul beszélni, ékes románsággal osztják a magyar gyerekeknek a román nyelvû okleveleket.
Legutóbbi példa erre a sajátságosan gyakorolt marosvásárhelyi kétnyelvûségre a Procardia Alapítvány által kezdeményezett, a Kövesdombon a Surianu (magyar neve?) sétányon nemrég nagy csinnadrattával, magyar politikusok és civilek részvételével felavatott “100 méter az egészségért sétány”. Dicséretes, hogy a kezdeményezôk gondolnak az átlagpolgár egészségére, és erre teret és lehetôséget biztosítanak, de sajnos, a Kövesdomb magyar lakói komfortérzetére és anyanyelvû tájékoztatására a többnyire magyar anyanyelvû kezdeményezôk és kivitelezôk igen kis mértékben gondoltak (kétnyelvû megnevezés, szakaszmegnevezés, meg egy-két véletlenszerûen odavetett mondat van magyar nyelven feltüntetve csupán). Méltán feltehetjük tehát a kérdést, ki volt a célcsoportja az egészséges életvitelre való nevelés célzattal kivitelezett kampánynak? Rossz arra gondolni, hogy esetleg csak a román közösséget kell és lehet egészséges életmódra nevelni, a magyar ajkú állampolgároknak mi szükségük erre. Lévén a sétány egy általános iskola mellett, sok magyar ajkú kisiskolás örülne, ha anyanyelvén elolvashatná ugyanazokat a segítô és tájékoztató információkat, amelyeket román társaik arra járva könnyedén megismerhetnek. Mint köztudott, egy kisiskolás még nem rendelkezik túlzottan gazdag román szókinccsel, de nem is ez a lényeg, hiszen minden egyes magyar adófizetô marosvásárhelyi polgárnak joga van elolvasni anyanyelvén a közérdekû információkat. Vagy nincs?
A sétányon felállított összesen 24 darab tájékoztató táblán csupán 6-8 tartalmaz részleges, semmitmondó, a témához érdemben nem kapcsolódó magyar nyelvû szöveget. A kezdeményezôk bevallása szerint két és fél évet készültek az egészségügyi sétány létrehozására. Polgártársak, hát csak ennyire tellett?
(Megjelent a Népújság LXII. évfolyam 154. (17540.) számában, 2010. július 6., kedden )
Szigeti Enikô,
Horváth-Kovács Ádám